Nemzetközi Viselkedésterápiás Konferencia – beszámoló 3. rész

Szombat délelőtt

Gary Landsberg a szombati napon is tartott előadást, szintén táplálékkiegészítők témakörében: a rövid láncú zsírsavakra épülő ketogén diéta idős kutyák demenciájára kifejtett pozitív hatásainak vizsgálatát mutatta be. Ez a téma Szenior Családi Kutya Programunk számára is fontos és érdekes volt, hiszen kifejezetten idős kutyákra fókuszált. Mindez nem volt véletlen: a szombati nap második blokkjának témakörét a kutyák öregedésével kapcsolatos előadások ölelték fel. Itt adott elő Szabó Dóri is, aki az idős kutyák újdonságkeresésében bekövetkező, tesztekkel kimutatható változásairól beszélt. Szintén a szombati napon adott volna elő az öregedéssel is összefüggő témában Kubinyi Enikő is, azonban utólagos ütközések miatt az ő előadása péntekre került. Prezentációjában a kutyák emberek iránti figyelmének változásait mutatta be a fejtípus (hosszú vagy rövid orrú), a nem és az életkor függvényében. Érdekes fejleményekről is beszámolt: úgy tűnik például, hogy a rövidebb arcorrú (brachycephalikus) kutyák hajlamosabbak hosszan figyelni az emberi arcokra, aminek szelekciós okai is lehetnek. A kísérletes munkát egyébként Bognár Zsófia kollégám végezte, így az érdekes diasor az ő érdeme is. Összességében mindkét magyar előadó prezentációja nagy érdeklődésre tartott számot, több kérdést is kaptak mindketten.

Szadó Dóri előadása arról szólt, miként csökkenhet a kutyák újdonság iránti érdeklődése az öregedéssel.

Ki tudja, talán két év múlva magam is előadhatok valamit az IVBM-en…   a szombati nap első blokkjában ugyanis genetikai, molekuláris témák kerültek terítékre. Egy kutatócsoport Claire Diederich tolmácsolásában arról számolt be, hogy milyen módszerekkel kerestek összefüggést bizonyos neurotranszmitter gének polimorfizmusai és viselkedési változók között. Érdekes módon néhány korábban publikált eredményt nem tudtak reprodukálni, illetve két gén (DBH és DRD4) esetében korábban leírt polimorfizmusokat (Hejjas és mtsai, 2007a és 2007b) sem találtak meg. Ugyanakkor a vizsgált populáció viszonylag kicsi volt (83 egyed), ráadásul négy fajta között oszlott meg. Ezt a megoszlást azért választották, mert a kiválasztott négy fajta – golden és labrador retriever, border collie, németjuhász – eltérő impulzivitási szintekkel jellemezhető. Személy szerint nem feltétlenül tartom szerencsésnek az ilyen fenotípus-kategóriák szerinti keresést, mivel a fajták közötti viselkedési különbségek valószínűleg több génhez is köthetők – célszerűbb lehet egy fajtán belül vizsgálódni. Így talán nem is meglepő, hogy ebben a vizsgálatban nem tudtak reprodukálni korábbi eredményeket. Ugyanakkor, aki molekuláris területen dolgozik, az jól tudja, hogy itt semmi sem fekete-fehér…  és általában nagyságrendekkel több lehetőség van negatív eredményt kapni, mint pozitívat. Számomra már az pozitív volt, hogy a hölgy ezen a konferencián bemutatta a negatív eredményeket, hiszen azok éppúgy továbbgondolásra, újabb kérdések feltevésére adhatnak lehetőséget, mint a pozitív eredmények.

Volt pár előadás, melyek a kisállatok stressz-szintjének mérésére alkalmas módszerek kidolgozását mutatták be, szó volt például a szőr kortizol-szintjének, vagy a vér prolaktin-szintjének mérési lehetőségeiről. Camino Marcia Morato egy macskákon végzett kutatás kezdeti lépéseit mutatta be, melyben a stressz-szint és a szőrzet kortizol-szintje közti összefüggéseket kerestek. Következtetéseik között szerepelt többek közt, hogy a szőrzetből mérhető kortizol-szint dinamikusan követi az állatok környezetének megváltozását (a kísérletben kétszer átköltöztették őket), ezáltal feltehetőleg stressz-szintjét is. Megfigyelték azt is, hogy általánosságban a nőstény macskákban nagyobb mennyiségben van jelen kortizol a szőrzetben. Érdekes következtetés volt még, hogy a kísérlethez használt macskák esetében a többedmagukkal való tartás – ha fiatal korukban más macskákhoz szocializálódtak – csökkentette a stresszt.

Az említett a kutatásban ELISA esszé segítségével határozták meg a kortizol mennyiségét, ami különösen a következő előadás fényében volt érdekes, melyet Isabelle Mougeot prezentált. Ők szintén szőrből mértek kortizolt, ugyanakkor más technológiát, folyadék kromatográfia kapcsolt tömegspektrometriát alkalmazva. A két előadás önmagában nem adott lehetőséget a különböző módszerek összehasonlítására, hiszen más mintán történtek a mérések, de mindenképpen felhívta a figyelmet, hogy a különböző eredmények összehasonlításakor a módszert is szükséges figyelembe venni.

Nem közvetlenül molekuláris, de mégis molekulákkal összefüggő vizsgálatok eredményeit mutatta be Anouck Haverbeke és Stefania Uccheddu szombat reggel a nap indításaként: a különböző illóolajok stresszoldó és egyéb előnyös hatásait vizsgálták kutyákon, beleértve azt is, hogy az illóolajok használatával miként lehet „környezeti gazdagítást” biztosítani az állatok számára a szaglóérzékük stimulálásán keresztül. Sok különféle olajat vizsgáltak, és sok esetben találtak a kutyák mérhető viselkedésére kifejtett pozitív hatást, utalva rá, hogy az illóolajok tudatos használata is ígéretes terápiás kiegészítő eljárás lehet a jövőben.

A nemes babér (Laurus nobilis) kivonata a kutatások eredményei szerint fokozta a kutyák magabiztosságát. kép forrása: wikipédia

A szaglóérzék, pontosabban a szaglásért felelős sejtek egy másik kontextusban is előkerültek: igen nagy érdeklődés előzte meg Antonie Veron előadását, aki a kutyák időskori demenciájának őssejtterápiás kezelési lehetőségeit mutatta be. A kezeléshez szaglóhám-eredetű mesenchymális őssejteket használtak fel, melyeket megfelelő kezelés és előkészítése után visszajuttattak az állatok negyedik agykamrájába. Mindebből azonnal kitűnhet, hogy nem-invazívnak egyáltalán nem nevezhető az eljárás, ám, ha hatékony, akkor a sejtek visszajuttatásához szükséges altatás és műtéti procedúra elfogadható rizikónak tűnhet. Az ismertetett eredmények szerint az őssejt-kezelés valóban javította a kutyák kognitív képességeit, ám ez a hatás nem volt hosszú távú.

Szombat délután

A szombati nap, és ezzel a konferencia utolsó két blokkja kifejezetten viselkedési témájú előadásokat foglalt magába. Chiara Mariti arról számolt be, hogyan és miért vizsgálták meg a kölyökkutyák emberek iránti kötődését, ami számunkra azért tűnt meglepő kutatásnak, mert ezt a jelenséget Tanszékünk sok évvel ezelőtt már részletesen körbejárta.

Kelly Ballantyne kutatócsoportjával azt vizsgálta meg kérdőíves felmérésen keresztül, hogy a kisállatok viselkedési problémái vajon milyen mértékben befolyásolják negatívan gazdáik életvitelét. Nem meglepő módon találtak korrelációt a problémák és a gazdák életvitele, illetve érzelmi jóléte között, hiszen a korábban említett állatorvosi beszámolókban is sokszor azt hallhattuk, hogy egy-egy esetben a kutya / cica problémás viselkedése mennyire megnehezítette gazdáik életét. (A legaranyosabb talán Kersti Seksel pénteken tartott második előadása volt, melyben beszámolt arról, hogy megfelelően tervezett viselkedésmódosítási / gyógyszeres kezeléssel miként tudta enyhíteni két boxer súlyos szeparációs stresszét, ami ahhoz vezetett, hogy két év múlva a kutyák gazdái váratlanul felhívták, és elmesélték, hogy hosszú évek óta először sikerült berúgniuk, mivel el tudtak menni otthonról egy partira.)

A következő előadást Silvana Diverio tartotta, aki bemutatta, hogy kérdőíves felmérésen keresztül hogyan kerestek – és találtak – összefüggést az egy háztartásban élő kutyák, macskák és gazdáik személyisége között. Sok kategória alapján értékelték a személyiséget, mint „szociabilitás”, „nyugalom”, „védőhajlam”, „neurotikusság” és „félelem”. A kategóriák mind több elemet tartalmaztak, a statisztikai kiértékelés multivariáns-modell segítségével történt. Néhány eredményük: 1. a macskák általánosságban magasabb értéket értek el neurotikusságban és nyugodtságban, míg 2. a kutyák védőhajlamban és szociabilitásban; 3. az életkorral mindkét fajban csökkent a szociabilitás és nőtt a nyugodtság; 4. az ivartalanítás kutyáknál növelte a félelem kategória átlagos pontszámát (anekdotikus beszámolókból magam is hallottam már, hogy egyes kutyák, főleg kanok, félősebbé, érzékenyebbé váltak a műtét után); 5. macskáknál a többi macskával való együttélés csökkentette a félelmet és növelte a szocaibilitást, ugyanakkor növelte a neurotikusságot is. Összességében fontos megemlíteni, hogy ezek a fogalmak itt csak a személyiség egyes „dimenzióit” jelölik, statisztikai szinten, ami egyáltalán nem azt jelenti egyedekre lefordítva, hogy akkor egy macska biztosan kevésbé lesz félős, vagy biztosan neurotikusabb lesz, ha más macskákkal kerül egy élettérbe. És még egy érdekesség: macskáknál nagyobb volt a szociabilitás értéke azok között, akik a gazdi ágyában aludtak. 🙂

Az egy háztartásban élő kutyák és macskák interakcióinak, egymáshoz és gazdáikhoz való idomulásának vizsgálata nem egyszerű feladat, hiszen számos faktort kell egyszerre figyelembe venni. A kép forrása: http://www.telegraph.co.uk

A viselkedési témakörben utolsóként Sevim Isparta mesélt etológiai kutatásukról, melyben a macskák mancs-preferenciájának (vagyis, hogy bal- vagy jobbkezesek-e) hatását vizsgálták a problémamegoldó képességükre – bár ilyen összefüggésről végül is nem számoltak be, de azt figyelték meg, hogy a macskák között nagyjából egyenlő arányban voltak a preferenciát mutató és nem mutató (vagyis „kétkezes”) egyedek, és hogy a preferencia mértéke feladatonként eltérhetett, utalva arra, hogy a jelenség mérésére használt tesztet is…  hát, tesztelni kell.

Az eddig felsoroltakon kívül a konferencia három napját még pár állatorvosi témájú, sokszor szintén a stresszel összefüggő előadás színesítette. Az rendezvényt Juan Argüelles prezentációja zárta le, aki azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a szállítás miatti stressz a macskák lelkiállapotát műtét előtt, és hogy miként lehet ezt a stresszt enyhíteni, például feromonos készítményekkel.

Tanulmányi nap

Számunkra a konferencia nem ért véget három nap után, mivel Dórival mindketten regisztráltunk a vasárnapi tanulmányi napra. Az előző napok programjától eltérően itt nem 15-30 perces előadásokat hallgathattunk meg, hanem egyenként másfél órás, ténylegesen tanulmányi előadásokat, összesen négy témakörben. A Szenior Családi Kutya program szempontjából is érdekes és hasznos volt Joseph Araujo előadása arról, hogy vajon valóban kialakul-e kutyáknál és macskáknál az emberre jellemző Alzheimer-kór. Prezentációja megerősített minket abban is, hogy komoly potenciál lehet a Kutya Szövetbank létrehozásában, hiszen a kutyáknál jelentkező neurodegenerációs folyamatok sok szempontból jól modellezik az emberi Alzheimer kórt, még ha nem is alakulnak ki az emberi patogenezisre jellemző sűrű plakkok az agyban. Érdekes módon a macskáknál kialakuló amiloid struktúrák ennél is kevésbé hasonlítanak az emberiekre, ugyanakkor náluk is megfigyelhető az időskori kognitív hanyatlás.

A kutyák agyának vizsgálata sokat segíthet abban, hogy jobban megértsük az emberi neurodegenerációt és más betegségeket, nem mellékesen pedig az állatgyógyászat fejlődésében is fontos szerepe van. A képen egy csivava agykeresztmetszete látható, erős agykamrai tágulattal. A képet Czeibert Kálmán készítette.

A másik három előadás állatorvosi viselkedésterápiai kérdéseket taglalt, beleértve a megfelelő diagnózis felállításához szükséges analitikus megközelítést, a hiperaktív-hiperérzékeny kutyák kezelési lehetőségeit, valamint a kóros sztereotip viselkedések patogenezisét. Mindezt pedig a témák nemzetközi szaktekintélyeinek számító előadóktól hallhattuk, mint Patrick Pageat, Gary Landsberg és Sagi Denenberg. E témákat jelen beszámoló keretei között nem részletezem, de számtalan érdekes esettanulmányt említettek, szó volt az adott kórképek megfelelő diagnosztizálásáról, valamint a megfelelő, kombinált kezelések kidolgozásáról.

Sagi a nap végén, mint fő szervező zárta le a négy naposra nyúlt eseményt.

Jómagam igen sokat tanultam ez alatt a négy nap alatt, és motiváltan tértem haza, hogy az élményt, valamint az ebből fakadó ötleteket megoszthassam majd másokkal is.

One Comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *