Kutatási témák

Akusztikus kommunikáció vizsgálata

Míg a farkasok vokalizációjával több részletes tanulmány is foglalkozik, a kutya esetében szinte nincs olyan vizsgálat, amely figyelembe venné, hogy a kutyák vokális repertoárja mennyire széles, és hogy a kutyák többsége szoros kapcsolatban éli le az életét az emberrel. Vizsgálataink során felderítjük, hogy a kutya vokalizációja mennyire tekinthető olyan kommunikációs formának, amely legalábbis részben az emberrel való együttműködést szolgálja. Megvizsgáljuk, hogy mi az emberek vélekedése a kutya-vokalizáció fajtáiról, illetve hogy mennyire tartják jelentésükben felismerhetőnek ezeket. Gyűjtjük a hangfelvételeket, majd ezek visszajátszásával megállapítjuk, pusztán a hang alapján az emberek felismerik-e az adott hang jelentését. Videó, illetve hangvisszajátszással vizsgáljuk, a kutyák számára mekkora a jelentősége az egyes érzékelési csatornáknak az ember felől jövő kommunikációs szituációkban.
Egy kérdőíves vizsgálttal kiderítettük, hogy a kutyatartóknak mi a véleményük kutyáik beszédértő képességeiről, illetve összegyűjtötték nekünk azokat a kifejezéseket, amelyeket szerintük a kutya megért. Kiderült, hogy a kutyák meglehetősen sok kifejezésre (átlagban 30) reagálnak megfelelőképpen, ám ugyanakkor a gazdák szerint a kifejezések java csak a megfelelő szituációban “működik”.
Kutya emberhez való kötődésének vizsgálata
A legújabb kutatások arra utalnak, hogy az emberi környezetben meghatározó jelentőségű adaptációs kényszerek következtében a kutyánál az általános domesztikációs hatásokon túlmutató szociális viselkedésbeli és fejlett szociokognitív képességekben megnyilvánuló változások jöttek létre. Ezeknek a készségeknek és képességeknek a létrejöttéhez szükség volt arra, hogy a kutya a szociális vonzódásnak egy igen komplex, gyakran pl. problémamegoldási feladatokban is megnyilvánuló, függőségen alapuló formáját mutassa az ember iránt.
A családi kutya emberrel szembeni individualizált szociális viselkedésének szisztematikus, etológiai szemléletű elemzésére azonban a közelmúltig nem került sor. Topál és munkatársai (1998) közöltek először olyan megfigyelési eredményeket, amelyek etológiai módszerekkel mutatták ki a kutya-gazda kötődés sajátosságait. Következtetéseiket megerősítve egy nagy elemszámú családi kutya mintán (n=84) sikerült reprodukálnunk eredményeiket, alátámasztva hogy a kutya-gazda kötődési kapcsolat vizsgálható a gyerek-szülő kapcsolat mintájára, és a kötődési viselkedés elemzésére felhasználható az Idegen Helyzet Teszt (IHT) – eredetileg az anya-csecsemő kötődés minőségének vizsgálatára világszerte elterjedt módszer – adaptált formája.
Személyiségvizsgálatok
A klasszikus etológia mindig is tudatában volt az egyedi variabilitás jelentőségének, hiszen ez tekinthető darwini értelemben az egyedszintű szelekció alapjának. Mégis, a személyiség mérésére elsősorban a pszichológia fejlesztett ki különböző módszereket, melyek döntő többsége azonban csak az ember esetében alkalmazható sikerrel.

A különböző fajok vizsgálatában az etológusok elsősorban jól megfogható viselkedési jellemzők mentén igyekeznek az egyedi különbségek evolúciós szerepét tisztázni, feltételezve, hogy a különböző “alternatív stratégiák” adaptivitása az adott egyed és a környezete közötti viszonytól függ. A környezet hatásai mellett természetes az öröklött tényezők, illetve ezen keresztül az élettani adottságok hatásának és a személyiség közötti kapcsolatnak a vizsgálata. A temperamentummal kapcsolatos viselkedések variabilitásában régóta feltételezték a genetikai faktorok szerepét (pl. családfavizsgálatok).Újabb etológiai kutatások nyomán nyilvánvaló, hogy a személyiség koncepciója az állatok esetében is alkalmazható, és mivel ebben az általános esetben homológ jellegről van szó, az emberi személyiség értelmezéséhez fontos lehet az evolúciós háttér tisztázása. E cél érdekében más fajokat vizsgálva nem szabad azonban az ember esetében alkalmazott módszereket kritikátlanul adaptálni az állati személyiség vizsgálatára, hanem inkább független kutatási munka révén kell meghatározni az(oka)t a faj(oka)t, amely(ek) az emberi személyiség modelljéül szolgálhatnak.

Csoportunk korábbi tanulmányai szerint az a munkahipotézis, mely szerint a kutya evolúciós története miatt – a hagyományos emberszabású majom modellek mellett – kiváló modell lehet az emberi evolúció megértéséhez, eredményesnek bizonyult. A kutya ugyancsak kiváló modellállat lehet a genetikai orvostudományban és a pszichiátriában is. E faj esetében eddig mintegy 370 genetikai eredetű betegséget írtak le, ami az embert leszámítva a legtöbb az összes többi állatot figyelembe véve. Ezek közül kb. 215 esetében mutattak ki eddig közeli hasonlóságot az ember és a kutya betegsége között, sőt 41 esetben már ismert, hogy ugyanaz a géntermék felelős a betegség kialakulásáért. A kutyagenom-térkép felderítése is elkezdődött néhány éve, s várhatóan a csimpánz után a kutya lesz a második magasrendű szociális állat, melynek géntérképe ismertté válik. Bizonyos további adatok megerősítik azt az elképzelést, hogy a kutya esetében is leírhatók az emberhez hasonló összefüggések a viselkedésszintű személyiségvizsgálatok változói és a génpolimorfizmus között. Ezen a téren különösen az utóbbi években történt lényeges előrelépés, mert kiderült, hogy a főemlősökhöz hasonlóan a kutyában is van D4 receptor polimorfizmus, míg ilyet patkányok esetében nem sikerült kimutatni. Továbbá említésre méltó, hogy a hetvenes években kidolgozták az emberi hiperkinetikus szindróma magatartási modelljét kutyán. Ehhez hozzájárul, hogy nyolc emberi pszichiátriai betegség megfelelőjét írták le a kutya esetében, amelyeknek nemcsak viselkedési szintű megnyilvánulása hasonló, hanem az orvosi terápia is megegyezik az ember esetében alkalmazottal. Miután általános feltételezés, hogy bizonyos pszichiátriai betegségek hátterében a személyiség környezeti hatásra történő elváltozása áll, a kutya esetében is elképzelhető hasonló folyamat, ami megerősíti elképzelésünket, hogy a kutya jó modellje az emberi személyiségnek.

Korábbi megfigyeléseink szerint a kutya esetében is megalapozottan beszélhetünk személyiségről. Jelen programmal a kutya személyiségleírását pontosabbá tehetjük, amely ezáltal az emberi személyiség modelljévé válhat etológiai és genetikai szempontból egyaránt. A jelen tervezet alkalmat ad arra is, hogy más területeken szerzett tapasztalatokat integráljunk a személyiségkutatásba. Kooperációs partnereinknek köszönhetően egyrészt lehetőség van a kutyák élettani paramétereit is mérni (szívfrekvencia-variabilitás, kortizolszint) illetve a dopamin D4 gén polimorfizmusával kapcsolatos asszociációs vizsgálatot elvégezni, ami világviszonylatban is áttörő jelentőségű lenne.

Korábban említettük, hogy a személyiség alakulásában a genetikai és környezeti tényezők egyaránt fontos szerepet játszanak. Ebben a viszonylatban a kutya vizsgálata további érdekességekkel járhat, ha a kutya és a gazda személyiségét együttesen vesszük figyelembe. Mindez lehetővé teszi, hogy olyan esetben is vizsgáljuk a személyiségre ható szociális hatásokat, amikor az egyedek között nincs genetikai rokonság.

Magyarországon a kutyák száma a legóvatosabb becslés szerint is meghaladja a kétmilliót. A gyakorlatban eredményeink jól alkalmazhatók a munkakutyák (rendőrkutya, vakvezető kutya) kiválasztásában, és hozzájárulhatnak az egyes fajtákra jellemző viselkedésmintázat fenntartásához. Ezzel ellensúlyozhatjuk azt az általános gyakorlatot, amely csak a külalakra jellemző fajtajellegeket igyekszik fenntartani. Tesztjeink várhatóan használhatók lesznek arra, hogy a gazdák a személyiségüknek megfelelő kutyát válasszák ki a tenyésztőnél vagy egy menhelyen. Ez természetszerűleg maga után vonja a hazai “kutyás” és “kutyátlan” táborok közötti konfliktusok (kóbor kutyák, kutyaharapás) számának csökkenését.