A kutyák viselkedési problémáinak kutatása komoly múltra tekint vissza az irodalomban, hiszen e viselkedési problémák kiváltó okainak vizsgálata, illetve orvoslásukra kifejlesztett módszerek jelentős gyakorlati haszonnal járhatnak mind a kutya tulajdonosok, mind a kiképzők, örökbe adók és örökbefogadók számára (nem is beszélve a kutya jólétéről). E viselkedési problémák közül is kiemelkedően sok kutatás foglalkozik a félelemmel, különböző fóbiákkal kapcsolatos gondokkal, mint pl. a zajfóbia vagy a szeparációs szorongás (sőt, sok kutya esetében az agresszív reakciók mögött is félelem, bizonytalanság állhat).

A félelemnek és az ehhez kapcsolódó félénkség viselkedésjegynek sok típusa van, leginkább az alapján különböztethetjük meg e típusokat, hogy milyen ingerrel szemben mutatja az állat (pl. ismeretlen személytől, másik kutyától, furcsa, hangos zajoktól, egyedülléttől, stb.). Sajnos arról sincs még közös megegyezés, hogy vajon mindegyik típus egy közös „félénkség” viselkedésjegybe tartozik-e, vagy a félelmi viselkedés egyes típusai önállóan, egymástól függetlenül szabályozódnak. A félelmi viselkedés vizsgálata, mint említettük, igen populáris téma, nem véletlen tehát, hogy rengeteg módszert fejlesztettek már ki a kutatók a vizsgálatára. Legtöbbjük kérdőív, hiszen viselkedésteszt esetében a kutyát sokszor egymás után potenciálisan ijesztő, félelmet keltő szituációkba kellene hozni, mely nem kellemes, sem a kutyának, sem a gazdának (sőt, a kísérletvezetőnek sem). A gond ezekkel a kérdőívekkel, hogy egy részük a félelmi viselkedésnek csupán egy aspektusát vizsgálja (pl. csak zajoktól, vagy csak emberektől való félelmet), másik felük pedig, mondhatni, túl általános (olyan kérdésekkel, mint pl. „A kutyám félős”, vagy „A kutyám könnyen ideges lesz”). Vizsgálatunkba tehát azt tűztük ki célul, hogy az irodalomban eddig leírt félelemmel kapcsolatos kérdőíveket egyesítjük, és egy általános, de a félelmi viselkedés több típusát együttesen vizsgáló kérdőívet fejlesztünk ki. Megvizsgáltuk, hogy a félelmi viselkedés mely típusai válnak külön a többitől, illetve, hogy az egyes típusok milyen környezeti, kutyatartással kapcsolatos tényezőkkel állnak kapcsolatban.  A kérdőívet online tettük közzé 2013 februárjában és márciusig összesen 833 gazda töltötte ki (melyet ezúton is köszönünk nekik!). A válaszok alapján 4 faktort sikerült alkotnunk a kérdőívből.

Első faktorunk (neuroticitás) a kutya általános, ismeretlen helyzetekben, ismeretlen helyeken mutatott viselkedésével volt összefüggésben. Leginkább olyan kérdések tartoztak ebbe a faktorba, melyek arra vonatkoztak, hogy általában mennyire nyugodt, milyen könnyen stresszelhető a kutya. Második faktorként elvált a többi típustól az ismerős vagy ismeretlen kutyákkal kapcsolatos félelmi viselkedés. Harmadik faktorunk az ismeretlen emberekkel szembeni félelem volt, végül a negyedik faktorunk a szeparációs szorongással, egyedülléttől való félelemmel, destruktív viselkedéssel volt kapcsolatban.

Úgy tűnik, ez a négy félelem-típus valóban elválik egymástól, feltételezhető, hogy különböző viselkedés-szabályozó mechanizmusok állhatnak ezeknek a típusoknak a hátterében. Érdekes módon a zajfóbia (melyet egyes kutatók szintén külön típusba sorolnak) nem vált el önálló faktorként, az ezzel kapcsolatos kérdések a neuroticitás faktorba kerültek. Az egyes típusokat befolyásoló környezeti, kutyatartással kapcsolatos tényezőket is megvizsgáltuk. A neuroticitás faktort elsősorban a kutya fajtája, és a gazdához kerülés kora befolyásolta, társkutyák (pl. kínai kopaszkutya, mopsz, vagy chihuahua) bizonyultak a legneurotikusabbnak, a fiatalabb korban való gazdához kerülés pedig alacsonyabb neuroticitással volt összefüggésben. A kutyáktól való félelem szintén a fajtával volt kapcsolatban (ismét csak a társkutyák bizonyultak legfélősebbnek), emellett a kutya ivara is befolyásolta ezt a faktort: szuka kutyák gyakrabban mutattak félelmet fajtársaikkal szemben, mint kanok.Az ismeretlen embertől való félelem, a neuroticitáshoz hasonlóan, a fajtával és gazdához kerülés korával függött össze, a legtöbb fajtánál a fiatalabb korban történő gazdához kerülés csökkentette az emberrel szembeni félelem kialakulását, kivéve keverékek és társkutyák esetében; nálunk a fiatalabb korban történő gazdához kerülés kevésbé volt hasznos a félelem csökkentésében. A képzettség szintén összefüggésben volt ezzel a faktorral, képzetlen kutyák (főleg fiatalabb gazdák kutyái), gyakrabban mutattak emberrel szembeni félelmet, mint képzett társaik. Végezetül a szeparációs szorongás leginkább azzal volt kapcsolatban, hol él a kutya. Csak lakásban tartott, vagy főleg lakásban tartott kutyáknál (nem meglepő módon), gyakrabban jelentkezett ez a viselkedés.

Összességében elmondható, hogy a kutya félelmi viselkedése nem egy nagy viselkedésjegy, hanem legalább négy típusba sorolható. A fajta / fajtacsoport illetve a gazdához kerülés kora úgy tűnik, általában összefüggésben van a legtöbb félelem-típussal (kivéve a szeparációs viselkedést). A fajta-hatás elsősorban a társkutyák magas pontszámának eredménye, ennek egyik lehetséges oka, hogy ezeknek a fajtáknak nem volt korábban konkrét, gyakorlati funkciójuk (pl. vadászat, terelés, őrzés), de persze az sem kizárt, hogy a társkutyák magasabb félelme kis termetük következménye. Eredményeink azt is alátámasztották, hogy a fiatalabb korban történő gazdához kerülés „jótékony” hatással van a kutya viselkedésére, csökkenti a félelmet pl. ismeretlen helyzettől, vagy ismeretlen emberektől; megerősítve, hogy a fiatal kori tanulás és tapasztalat (pl. potenciálisan félelmet keltő ingerekről) jelentős hatással van a kutya későbbi viselkedésére. A szeparációs viselkedés kialakulása azonban, úgy tűnik, sem a fajtával, sem a gazdához kerülés korával nem mutat összefüggést; más tényezők, pl. a tartás helye és módja befolyásolja.

Az összefoglalót írta: Turcsán Borbála

Az eredeti cikk az alábbi linken tekinthető meg itt.