A vizsgálat abba a több mint egy évtizede folyó kutatási munkába illeszkedik, melyet az Etológia Tanszéken a kutya akusztikus jelzéseinek megismerésére indítottunk. Eddigi eredményeink megmutatták, hogy az ugatás, amely a kutya legjellemzőbb hangadási formája, sokféle információval szolgál az ember számára: pl. az emberek meglehetős pontossággal meg tudják állapítani, hogy milyen kontextusban ugat egy kutya, illetve arról is határozott véleményt formálnak az ugatás hallatán, hogy milyen belső (“hangulati”) állapotban van a kutya. Egyéb, számítógépes analízist alkalmazó kutatásainkban pedig kiderítettük korábban, hogy az ugatások akusztikai alapokon tényleg jól besorolhatók kontextus, sőt, pl. az ugató kutya-egyed szerint is.
Azonban mindeddig sem mi, sem más kutatócsoportok nem szolgáltak olyan kutatási adatokkal, amely arra utalt volna, hogy az ugatás a többi kutya számára is hordozna releváns információt – a terepen. Korábbi laboratóriumi méréseink alapján tudtuk, hogy a kutyák érzékelik a különbséget egyes ugató egyedek hangja, illetve ugyanazon egyed különféle helyzetekben hallatott ugatásai között. Mindezt azonban a terepen, a kutya természetes élőhelyén eddig még senki nem tesztelte.
Jelen vizsgálat során budapesti és egyéb kertvárosi helyszíneken hangvisszajátszásos teszteket végeztünk kertes háznál élő kutyákon. A kutya gazdájával történő egyeztetést követően a kerítés közvetlen közelében elrejtettük a hangszórót, illetve a kert különböző pontjaira kamerákat szereltünk. A kertbe ezután a gazda kiengedte a tesztben aktuálisan résztvevő kutyát. Egy-egy alkalommal a kutyának egyféle ugatás-sorozatot játszottunk vissza, és felvettük az alany viselkedését a visszajátszás előtt, közben és után. Minden alanynak négyféle ugatást játszottunk vissza négy teszt alkalom során, különféle sorrendben. A négyfajta ugatás a következő kategóriák kombinálásával állt elő: “ISMERŐSSÉG” – az alany számára ismerős, illetve ismeretlen kutya ugatása; “KONTEXTUS” – a kerítésnél elhaladó idegenre adott ugatás, illetve egyedül, kikötve hagyott kutya ugatása.
Eredményeink szerint a kertben tartózkodó kutya viselkedésére mind a hallott ugatás kontextusa, mind pedig az ugató kutya ismerős/ismeretlen mivolta hatással van. Ha ismeretlen kutya idegent ugató hangját hallották, alanyaink leginkább a kerítés közelében tartózkodtak. Ha viszont az egyedül hagyott idegen kutya hangját játszottuk vissza, az alanyok a ház közelében maradtak. Amikor az ismerős kutya ugatásait játszottuk vissza, az alanyok gyakrabban pillantottak a ház felé (ahol az ismerős kutya és a gazda tartózkodott), mint az ismeretlen kutya hangja hallatán (megjegyzendő, hogy a hangok mindig ugyanonnan, a kerítés felől hallatszottak). Az alanyok leginkább az ismeretlen kutya ugatása esetén “válaszoltak” maguk is ugatással.
Az eredmény jelentősége biológiai/etológiai szempontból az, hogy ez az első olyan tanulmány, ahol a kutya legmarkánsabb hangadási formáról (ugatás) kiderült, valós helyzetet hűen szimuláló felállásban egyed- és kontextus függő információval szolgál a többi kutya számára. Az ugatásról eddig tudományos és hétköznapi fórumokon is uralkodó álláspontként azt tartották, hogy leginkább a kutya izgatottságára reflektáló, különösebb kommunikációs tartalommal nem rendelkező hangadási forma.
Az összefoglalót írta: Pongrácz Péter