A kutyák viselkedésének különböző aspektusait – például, hogy miként kötődnek a gazdájukhoz, mennyire barátságosak egy idegennel vagy kérnek-e az embertől segítséget, amikor egy problémával szembesülnek – számos tényező befolyásolja. Sok múlik természetesen azon, hogy milyen környezetben nevelkedik a kutya, azonban a viselkedés genetikai meghatározottsága sem elhanyagolható. Jelen vizsgálatban egy rövid teszt segítségével felmérjük, hogy a kutyák hogyan reagálnak bizonyos szociális helyzetekben, illetve DNS mintát veszünk tőlük annak érdekében, hogy megtudhassuk, mi áll a tesztben mutatott viselkedés hátterében.

Új vizsgálatunkban egy kérdőíves felmérés segítségével keresünk „placebo-kezelésre fogékony” kutyákat, vagyis olyan kutyákat, akiknél a hatóanyag nélküli placebóval történő kezelés is hatásos lehet. Továbbá arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy milyen összefüggés van a kutya és gazdája placebofogékonysága között.

Mindenki, aki kitölti a kérdőívet fontos adatokkal járul hozzá a kutatáshoz!

Meglepő módon még ma is viszonylag keveset tudunk arról, hogy a kutyák hogyan értelmezik a képeket, és egyáltalán fel tudják-e ismerni a valóság kétdimenziós leképezéseit, amelyek az emberi környezetben mindennaposak. Vizsgálatunk során projektor segítségével, egy vetítővásznon életnagyságú képeket mutatunk a kutyáknak, olyan hangbejátszásokkal együtt, amelyek közül az egyik az egyik képhez, míg a másik a másikhoz kapcsolható, miközben figyeljük, mikor melyik képet nézik a kutyák.

Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy az emberek sikeresen beazonosítják egy kutya ugatását vagy morgását hallgatva, hogy milyen szituációból származik az adott hang, illetve ennek megfelelően képesek különböző érzelmi állapotokat is tulajdonítani neki.
A mostani vizsgálatunkban közvetlenül összehasonlítjuk, hogy embertől illetve kutyától származó hangokat hogyan értékelnek az alanyok aszerint, hogy mennyire pozitív/ negatív érzelmet fejez ki, illetve, hogy ez az érzelem, mennyire intenzív.

Érdekel a robotika?

Kíváncsi vagy, hol tart hazánk a robotok fejlesztésében?
Akkor gyere, és vegyél részt robotikai tesztünkben!

Az Etológia Tanszék lelkes jelentkezőket keres, akiknek a teszt során egy robottal kell interakcióba lépniük (sajnos többet itt nem árulhatunk el). Figyelem! A tesztre embereket várunk, kutya nem szükséges hozzá!
A tesztre jelenleg az alábbi kritériumok alapján várjuk a résztvevőket: 18 és 35 év közötti életkor, folyamatban lévő vagy befejezett felsőfokú tanulmányok
A tesztek lebonyolítására hétköznaponként 9 és 17 óra között van lehetőség. A teszt legfeljebb egy órát vesz igénybe.

Sok korábbi kutatás kimutatta már, és a kutyás mindennapokban is tapasztalható, hogy négylábú barátaink hajlamosak a szemünkbe nézni és úgy figyelni ránk. Míg az emberek számára mi sem természetesebb minthogy kölcsönösen egymásra nézzenek pl. beszélgetés közben, a legtöbb állat kerüli ezt a szemtől szembe kommunikációt. Így sok érdekes kérdést vet fel, hogy a kutya miként és pontosan mit néz egy emberi arcon.
Vizsgálatunk során fényképeket illetve rövid videókat mutatunk a kutyáknak emberi arcokról, és egy szemmozgáskövető berendezéssel rögzítjük, hogy hová néznek. Feltételezzük – mint azt embereken végzett korábbi kutatások már kimutatták –, hogy kutyák esetében is egy biológiailag kódolt mechanizmus határozza meg a nézési mintázatot, amely változik annak hatására, ha kis mennyiségű oxitocint juttatunk a kutya szervezetébe.
Az oxitocin egy a szervezetünkben természetesen is jelenlevő hormon, melynek semmilyen káros hatása nincsen. Hatása igen rövidtávú, a befújás után 45 perc múlva jelenik meg és 1 óra alatt el is múlik. Rövid hatóideje alatt semmilyen látványos változást nem okoz a kutyák viselkedésében (ahogy az emberekében sem). Olyan apró változást idéz elő, ami csak megfelelően érzékeny viselkedéses és tekintetkövető tesztekben érzékelhető, mint amilyen az alábbi vizsgálat is.
Ha érdekel, hogy mit néz meg pontosan a kutyád az emberi arcokon illetve hogy milyen arcokat tekint szimpatikusnak, akkor jelentkezz! A leglelkesebb gazdák saját magukat is kipróbálhatják egy hasonló tesztben, amelyre 18-30 év közötti férfiakat várunk.

Az állati viselkedést kutató tudományok előtt már régóta ismert, hogy az emberi környezetben felnőtt állatok nagyfokú érzékenységgel ‘olvassák’ az ember legapróbb viselkedési gesztusait, és az ember reakcióinak folyamatos figyelésével képesek az aktuális szituációban elvárt viselkedési választ produkálni. A jelenség a nevét egy Hans nevű lóról (a képen) kapta, aki számolást igénylő feladatokra válaszolt patadobbantásokkal. Úgy tűnt, az állat megérti az emberi beszédet, és felfog matematikai fogalmakat. Oskar Pfungst 1904-ben jött rá, hogy Hans számára a kérdező tudattalan testtartása volt a jel, hogy elkezdjen dobbantani, és egy alig észrevehető fejmozdulatra állt le.
Az utóbbi években végzett vizsgálatok szerint azonban a kutya emberrel szembeni kommunikációs viselkedését nem lehet kizárólag ezzel az asszociatív tanulási modellel megmagyarázni. Ezek a kutatások megerősítik azt a hipotézist, miszerint a háziasítás tíztizenötezer éves folyamata során az ember és kutya együtt evolveálodott és olyan adaptációs jellegekre tettek szert, melyek segítik a két faj közti kommunikációt. Jelenlegi kísérletünkben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a viselkedéskutatásban széles körűen használt állat-ember vizuális kommunikációt vizsgáló tesztekben, mint amilyen a mutatás teszt, kimutathatóak-e olyan különbségek, amelyek arra utalnak, hogy a gazda a helyes válasz ismeretében nem tudatosan segíti hozzá kutyáját a jutalomhoz?
teszt során a kutyáknak a kísérletvezető által elrejtett jutalomfalatokat kell megkeresnie, 10-szer egymás után. Ezalatt a gazdák egy része átlátszatlan szemüveget kap, így nem láthatják, hogy a kísérletvezető melyik rejtekhelyre mutat; másik részük viszont láthatja a rejtés helyét. Ha kimutatható teljesítménybeli különbség a csoportok között, akkor igazolható, hogy a gazdák akár nem tudatos jelzésekkel is segítik kutyájukat ezen tesztek során, és az elért jó teljesítmény nemcsak a kutya, hanem a gazda érdeme is.

Az ELTE Családi Kutya Program most induló (előreláthatólag 20 kutya-gazda páros bevonásával zajló), világszinten egyedülálló projektjében való részvételre szeretnénk felkérni golden retriever kutyákat és gazdáikat. Azért tartjuk fontosnak, hogy ilyen fajtájú kutyák vegyenek részt ebben a vizsgálatban, mivel nyugodt és kiegyensúlyozott természetük miatt úgy gondoljuk, hogy egy ilyen úttörő jellegű projektbe őket érdemes bevonni.

A több hónapos projekt első felében a Kutyával az Emberért Alapítvány professzionális trénereinek egyike fog egyedileg foglalkozni a résztvevőkkel, amely képzés során olyan a projekthez szükséges (és egyébként is hasznos) képességeket fognak a kutyák elsajátítani, mint hogy hosszan figyeljenek a gazdára, mozdulatlanul tudjanak egy helyben feküdni, és közben különböző feladatokon „gondolkodni”. Ezt követően fMRI (egy embereken széles körben használt agyi képalkotó eljárás) vizsgálatokban lehet részt venni, amelyhez kapcsolódóan egyéb tréningeken – például imitációs képzés (a kutya megtanulja, hogy kérésre utánozzon egy ember által bemutatott akciót) – való részvételre nyílik lehetőség, szintén személyre szabottan.
A projektben való részvétel természetesen a Gazda és a Kutya részéről (ugyanúgy mintha egy kutyaiskolába járnának) is heti rendszerességgel igényel idő- és energiabefektetést, esetenként hétvégén is. Azonban mindez teljesen ingyenes, sőt a vizsgálatokhoz kapcsolódóan felmerülő költségeket (pl. a budapesti helyszínre való odajutást) meg fogjuk téríteni.

Több éve vizsgálják, vajon a csecsemők, illetve gyerekek mi alapján különböztetik meg az élő- és élettelen dolgokat. Arról viszont, hogy a kutyák mely tulajdonságokkal rendelkező „lényeket” gondolnak élőnek és hajlandóak-e velük kapcsolatba lépni (segítséget kérni-adni) nagyon keveset tudunk. Ezen két kísérletben arra keressük a választ: (1) kérnek-e segítséget a kutyák egy számukra megoldhatatlan helyzetben egy „magától” mozgó tárgytól, ha az képes megoldani a feladatot, illetve (2) vajon a kutyák elvárásai egy élőlény mozgásával kapcsolatban mások-e, mint egy nagyon hasonló, de ténylegesen élettelen tárggyal kapcsolatban? Az első tesztet egy távirányítású kisautóval végezzük, míg a második teszt során egy monitor előtt ülve videót néznek a kutyák, mialatt egy szemmozgást-követő berendezés segítségével rögzítjük, mire figyelt a kutya a felvételen belül. A két vizsgálatra külön-külön, illetve együtt is lehet jelentkezni. Várunk minden lelkes gazdát és kutyát!

Az egyedül hagyott kutyák egy része túlzott ugatással, nyüszítéssel, esetleg rombolással kellemetlen perceket okozhat a gazdának és szomszédoknak egyaránt. E kísérletsorozat-ban a szeparációs stressz csökkentésének egy új lehetőségét vizsgáljuk, melyet akár otthon is alkalmazhatnak majd a gazdák. A módszer alapja a placebo-hatás, azt szeretnénk kideríteni, hogy milyen előzetes kezelés szükséges ahhoz, hogy a placebo is kiváltsa a nyugtató hatást. A kísérletben részt vevő alanyok valós hatóanyagot (kis mennyiségű nyugtató) illetve placebót kapnak a teszt előtt, ezek hatékonyságát pedig egy néhány perces szeparációs helyzetben vizsgáljuk. A tesztet 5 alkalommal kell megismételni minden kutya esetében, ezért olyan gazdák jelentkezését várjuk, akik egy előre megbeszélt rövid időszak alatt többször is be tudnak jönni az egyetemre.

A placebo-hatás széles körben ismert jelenség emberi vonatkozásban, míg az állatokon végzett vizsgálatok száma csekély, és csak néhány fajra korlátozódik. Kutyákkal kapcsolatban állatorvosok már tapasztalták, hogy a gazda szerint a kezelés akkor is hatásos, ha a kutya valójában nem gyógyszert, hanem placebót kapott (azt azonban nem tudni, hogy a kutya állapota tényleg javult-e). Most induló kísérletsorozatunkban objektív módon, a kutya viselkedésének megfigyelésével szeretnénk vizsgálni, hogy a kutyában is kialakítható-e az embernél jól ismert placebo-hatás. Ehhez a kutya mozgási sebességét befolyásoljuk teljesen ártalmatlan mennyiségű koffeinnel illetve placebóval. A kutyának rácsokból felépített akadálypályán kell többször végigmennie tetszőleges jutalomért (bármi lehet, ami motiválja a kutyát). A tesztet 5 alkalommal kell meg-ismételni minden kutya esetében, ezért olyan gazdák jelentkezését várjuk, akik egy előre megbeszélt rövid időszak alatt többször is be tudnak jönni az egyetemre.

Ez a teszt a kutyák mások iránti általános bizalmának, emberi szociális jelzések iránti fogékonyságának fejleszthetőségét teszteli. Először megnézzük, hogy a kutyus ugyanazon étel két különböző mennyisége közül következetesen a nagyobb mennyiséget választja-e? Miután meggyőződtünk, hogy a kutyus a nagyobb mennyiséget preferálja, kap 1-1 puff oxytocint (kötődést és bizalmi viselkedést serkentő anyagot) mindkét orrlyukába. Míg várunk, hogy az oxytocin kifejtse szociálisan serkentő hatását, a gazdi egy kutya-gazda kapcsolati kérdőívet tölt ki. Ezután következik a teszt, melyben kísérletvezető teszteli, hogy mennyire javítható oxytocin segítségével a kutyus emberi jelzések iránti érzékenysége/figyelme.

Az emberek és az állatok kapcsolatának kutatásával foglalkozó tudományterület külföldön már évtizedek óta virágzik, Magyarországon azonban még csak most kezd kibontakozni, így kevés a hazai adatunk. Az ember-állat interakció kutatás olyan érdekes kérdéseket vizsgál tudományos eszközökkel, mint például hogy Mennyire hasonló vagy éppen különböző és ezáltal egymást kiegészítő jegyek fedezhetők fel a társállatok és gazdáik személyiségében? vagy hogy Befolyásolja-e egy társállat jelenléte, és ha igen akkor hogyan, az emberek egészségét?
Most Ön is hozzájárulhat ezen összetett tudományterület fejlődéséhez azáltal, hogy vállalkozik online kérdőíveink kitöltésére. Válaszai nagyon fontos információk a számunkra. Adatait bizalmasan kezeljük és kizárólag összevontan, csoportszinten értékeljük az eredményeket. A kérdések nem csak kutyatartókra vonatkoznak, bárki kitöltheti őket.

1 év feletti kan vagy szuka (nem vemhes vagy tüzelő) kutyák, lehetnek ivartalanítottak is

Az oxitocin, egy olyan, az agyban termelődő hormon, mely alapvető szerepet játszik a társas viselkedés szabályozásában, ezért szokás „kötődési hormonnak” is nevezni. Fontos szerepet kap a kapcsolatok kialakulásában és fenntartásában, a társas helyzetek felismerésében és felmérésében, így a szociális viselkedés meghatározó hormonja embereknél és állatoknál egyaránt.
Korábbi embereken végzett kutatások már kimutatták, hogy e hormon jó hatással van a stresszre, csökkenti a félelmet és növeli az összetartozás érzését. Továbbá az is bizonyított, hogy az emberi szervezetbe kívülről bevitt oxitocin javítja a szociális memóriát azáltal, hogy megnöveli a a szemkörnyéki régióra irányuló nézési időt.Most induló kutatásunkban ezt a vizsgálatot szeretnénk megismételni kutyákon is. Az oxitocint egy orrspray segítségével fújjuk be a kutyák orrába, ami az emberi kutatásokban is bevált módszer.
Az oxitocin egy a szervezetünkben természetesen is jelenlevő hormon, melynek semmi-lyen káros hatása nincsen. Hatása igen rövidtávú, a befújás után 45 perc múlva jelenik meg és 1 óra alatt el is múlik. Rövid hatóideje alatt semmilyen látványos változást nem okoz a kutyák viselkedésében (ahogy az emberekében sem). Olyan apró változást idéz elő, ami csak megfelelően érzékeny viselkedéses és tekintetkövető tesztekben érzékelhető, mint amilyen az alábbi vizsgálat is.
Ha érdekli Önt, hogy mit néz meg pontosan kutyája az emberi arcokon, Milyen arcokat tekint szimpatikusnak és melyeket tart esetleg fenyegetőnek, illetve, hogy fokozható-e az emberi arcok iránti bizalma átmenetileg orrspray-n keresztül befújt kis mennyiségű oxitocin segítségével, akkor jelentkezzen a fenti email címen!

A 2011. februári hírlevélben megjelent és azóta is folyamatosan zajló „A kutya szerepe a családban” című teszthez (Turóczi Ágnes) kapcsolódóan kérdőíves vizsgálat indul. Minthogy a kutyák természetes környezete az emberek alkotta közösség, viselkedésük minél teljesebb megértéséhez elengedhetetlen az emberek kutyákhoz fűződő viszonyának vizsgálata. Az ember etológiai vizsgálata során kihasználhatjuk, hogy – a kutyákkal ellentétben - neki kérdéseket is fel tudunk tenni. Ezt tesszük most is. Köszönjük, hogy segíti munkánkat azzal, hogy válaszol kérdéseinkre. A kérdőív kitöltéséhez nem szükséges háromfős családban élni, minden kutyás kitöltheti!

Hamarosan új vizsgálat indul az ELTE Etológia Tanszékén, melynek célja a kutyák kognitív öregedési folyamatainak vizsgálata. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérni Önt egy kérdőív kitöltésére.
A kitöltés legfeljebb 10 percet vesz igénybe.

A kísérletben 6 rövid alteszt során arra az érdekes kérdésre szeretnénk választ találni, hogy a kutya hol helyezkedik el a család szociális rendszerében. Ehhez három, 12 évesnél idősebb családtag együttes részvételére van szükség. A kísérletsorozat rövid, összesen körülbelül 30 percig tartó epizódokból épül fel, amelyek folyamán azt vizsgáljuk, hogy a kutya különböző helyzetekben melyik családtag közelségét keresi, ki a legsikeresebb a kutya jutalomfalat mellőli elhívásában, ültetésében, fektetésében. A kísérlet eredményeképpen megtudhatjuk, hogy melyik családtagot tekinti gazdájának a kutya, kinek engedelmeskedik, kihez fordul segítségért váratlan helyzetekben, és általában milyen szerepet tölt be a család társas viszonyaiban.

A kutyák bizonyos viselkedészavarai számos esetben örökletes tényezőkre vezethetőek vissza. Ezek közé tartoznak a kényszerbetegségek is. A betegségeknek többféle megnyilvánulási formája van: a kutya kergetheti a saját farkát, egyhelyben pörög, sztereotip útvonalakat fut be, láthatatlan „legyeket” vagy fényfoltokat próbál elkapni, esetleg „hallucinál”, hosszú ideig meredten bámul valamit.
Finn kutatókkal együttműködésben az egyes kutyabetegségek mögött álló genetikai markerek feltérképezése a célunk. Az érintett kutyák mellett ugyanannyi azonos fajtájú egészséges (kontroll) kutyára is szükségünk van, így bármilyen fajtatiszta, törzskönyves kutya értékes a vizsgálat szempontjából.

A vizsgálat két részből áll. Az első rész célja, hogy fényt derítsen arra, vajon a kutyák megkülönböztetett figyelmet fordítanak-e olyan lényekre, amik döntéshozásra képesek. A kutyák a mindennapok során ugyanis gyakran találkozhatnak számukra új, mozgó tárgyakkal. Ezek egy része élő, azaz döntéshozásra képes, más részük nem. A vizsgálatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy pusztán egy tárgy mozgása alapján képesek-e a kutyák e két kategória tagjai közt különbséget tenni. Ennek teszteléséhez egy olyan helyzetet teremtünk a kutyák számára, amiben egy véletlenszerűen, illetve céltudatosan mozgó tárgy labdákat gurít a kutyának. Ezt követően azt vizsgáljuk, hogy a kutyát ezek közül melyik tárgy (a céltudatos, döntéshozó, vagy a véletlenszerűen viselkedő) érdekli majd jobban. A teszt második részében azt vizsgáljuk, hogy döntési helyzetben a kutya figyelembe veszi-e a környezetében lévő emberek tudását a helyzetről és annak lehetséges megoldá-sáról. A kísérlet ezen részében a kutyának meg kell keresnie a labdát, ami két edény valamelyikében van elrejtve. A döntése elvileg véletlenszerű, mivel a kutya nem látja, hová rejtjük a labdát, azonban az egyik kísérletvezető végig figyeli az események, így az ő fejében kialakul egy feltevés a labda helyével kapcsolatban. A kérdés az, hogy vajon a kutya számításba veszi-e a megfigyelő ember tudását a helyzetről és ott keresi a labdát, ahol az utoljára látta azt, vagy megy a saját feje után és véletlenszerűen próbálkozik.

1-7 éves, középtermetű kutyák az alábbi három csoport valamelyikéből:
- képzetlen kutyák (akik semmilyen szervezett képzésben nem vettek részt)
- alapszinten képzett kutyák (akik engedelmes vizsgát tettek, azonban semmilyen egyéb sportot nem űznek komolyabban)
- klikkeres kutyák (akik annyira képzettek, hogy egy könnyű feladatot formálással megtanulnak)

Ebben a vizsgálatban a különböző képzésben részesült kutyákat (képzetlen, alapképzés, klikker tréning, speciális drogkereső képzés) szeretném összehasonlítani, hogy megtudjuk, hogy a kutyák képzéssel kapcsolatos tapasztalata miként befolyásolja a teljesítményüket és a stratégiáikat egy problémamegoldó feladatban. Korábbi vizsgálatokból kiderült, hogy a klikkeres képzésben részesült kutyák gyorsabban megoldottak egy madzag-húzós tesztet, mint a kontrollcsoport. A magas szinten képzett kutyák kevésbé hajlamosak a gazdáik félrevezető jeleit követni egy élelem-választásos tesztben, valamint sikeresebbnek bizonyultak egy problémamegoldó feladatban.

Ebben a tesztben egy a Nina Ottosson’s által gyártott kognitív játékot használunk (lásd illusztrációk). A kísérletvezető elrejt egy jutalomfalatot (vagy játékot), a kutyának pedig a gazda utasítását követően 30 másodperce van azt megkeresni.

Kísérletünkben játékot vagy jutalomfalatot rejtünk el a kutya számára jól látható módon egy, a csúcsával a kutya felé néző V alakú kerítés belső tövébe. A kutyának először segítség nélkül, majd két alkalommal előzetes demonstrátori segítséggel (a kísérletvezető mindkét irányból megkerüli a kerítést) kell megszereznie a jutalmat, melyre legfeljebb egy perce van. Kísérletünk során azt vizsgáljuk, milyen módszert választanak a kutyák a jutalom megszerzésére, követik-e a kísérletvezető által bemutatott megkerüléses technikát, illetve, hogy van-e különbség az emberrel szorosan együttműködő és az önálló fajtákba sorolható kutyák teljesítménye és módszerei között. A kutyáknak elsőre nehéz feladatot szokott okozni a kerítés megkerülése, mivel ez „életszerűtlen” helyzet számukra, de emberi, állati, vagy akár élettelen tárggyal bemuta-tott demonstráció hatására is, teljesítményük nagymértékben javul.

Tudjuk, hogy a kutyák kifinomult képességekkel rendelkeznek az emberi kommunikációs viselkedés felismerésében. Kérdésünk, hogy felismerik-e a kutyák az ember kommunikációs viselkedés különböző jelzéseit, és ez alapján tudnak-e következtetéseket levonni? A teszt során kutya egy képernyő előtt nyugodtan ül, s egy speciális szemmozgás követő berendezés rögzíti azt, hogy mit figyel a képernyőn látható eseményekből.

Több kutatás szerint a kutya az emberéhez hasonló személyiségvonásokkal rendelkezik, és az emberrel való párhuzamos evolúciós múltja miatt nagyfokú szocialitás és az emberi kommunikáció jó megértése jellemzi. Vizsgálatunk során a kutya-ember interakciót és kommunikációt, a kutya személyiségét és szocialitását, illetve ezek fajták közötti és egyedi különbségeit vizsgáljuk. A teszt több különböző szakaszból áll, melyek mindennapi szituációkra emlékeztetnek. Ezekben vizsgáljuk a kutya spontán viselkedését, a gazdával való együttműködését feladathelyzetben, reakcióit váratlan ingerekre, stb.